Gál Csaba "Boogie" az Ev’ry Time We Say Goodbye című dallal kereste a közönség kegyeit.
"A swing, olyan életérzést tud nyújtani, amiben kellemesen hátra lehet dőlni. Ez a produkció most nagy izgalommal tölt el, mert egyetlen zongorával fogom előadni."

Az előadás után a zsűri - ahogy az már lenni szokott - nehéz helyzetbe került…

Bakács: Csodálatos kaméleon vagy, megbocsátok mindent, még azt is, hogy nem boogie-t énekelsz. Gyönyörű volt.
Preser Gábor: Mindig valami olyasmit dobsz oda a zongora tetejére, amiért mások éveket küzdenek, hátha meg tudják tanulni. Nem érdekel, hogy tovább jutsz-e, te magad vagy a stílus.
Soma: Az általad vetített videoclipben én New Yorkban voltam. Egy zenészt láttam a zongora mellett, aki lekötötte az embereket. Most itt, világpolgárok lettünk.
Pély Barna: Jó volt a koncepciód, de a hangodban bizonytalanságot fedeztem fel. Annyit játszottál, hogy az éneklés ettől egy kicsit gyengébb lett.
Pierrot: Először azt hittem kompenzálni akarsz a játékkal, félsz, hogy esetleg nem fekszik majd a dal. Barnával ellentétben én azt éreztem, hogy jól is énekelsz hozzá.